Az érintése is olyan,mint az enyém

2014. december 8., hétfő

1. Díj

Szabályok:

Írj magadról 10 dolgot!
Válaszolj a 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küldd tovább 10 embernek!

10 gondolat rólam:

Tanulásban most mélypontom van.
Imádom az irodalmat és a földrajzot.
Már négy éves korom óta táncolok, balettoztam és most fitnessezem.
Sok barátom van, haverok, de IGAZI barátok is.
El szeretnék jutni Hollandiába és New Yorkba.
Zenei stílusom behatárolhatatlan, bármi jöhet, kivéve a rap.
Nagyon szeretek metrózni.
Az egyik barátnőm és családja átmenetileg nálunk lakik.
Barátnőm is blogol.
Nem szeretem a One Directiont.

Válaszaim Alia kérdéseire:

        1. Három-négy éve.
         2. Teljesen mindegy, a fanfictionoknál is el tudok vonatkoztatni a hírességtől, még akkor is,ha nem szeretem.
         3. Leginkább történeteseket.
4. Egy Random Name Generator ,,adta" nekem ezt a nevet. Előtte a személyes gmail fiókommal publikáltam.
           5. Leginkább, amikor kirándulok, vagy utazom. Buszon, metrón, akárhol.
           6. Történetet, de szeretnék megpróbálkozni a versekkel is.
           7. Nem igazán. Vannak vázlatok a fejemben, de egyelőre kitartok ennél a történetnél.
           8. Nagyon szeretek olvasni. Jelenleg Nicholas Sparks Vissza hozzád c. könyvét olvasom. Fantasztikus a történet, a karakterek. Minden tökéletes.
           9. Mindig máshogyan. Némelyiket előre megtervezem, de a legtöbb csak úgy jön, és lépésről-lépésre fejlődik.
           10. Talán elkezdeni. A végén már nagy a nyomás, olyan befejezést szeretnél, ami méltó a szereplőkhöz. :)

10 kérdés tőlem:

Párbeszéd vagy leírás?
Van olyan szereplőd, amit magadról mintáztál?
Írtál már fanfictiont? Szerinted az könnyebb, mint a saját történet?
A mellék-, vagy a főszereplőket nehezebb megalkotni?
Ha most egy verset kellene írnod, mi lenne a címe?
Van kedvenc sorozatod?
Az álmaidból szoktál ihletet kapni?
Melyik a kedvenc blogod? Miért?
Szereted a hasonlatokat? Nehéz a megértése, ha nagyon mély értelműre sikerült?
Mit köszönhetsz a bloggernek?

10 bloggerina/blogger, akiknek továbbküldöm:

2014. december 1., hétfő

Dawson család

Sziasztok!
Meghoztam a részt,ami rövid lett és szerintem gyengécske, kíváncsi vagyok nektek hogyan fog tetszeni.
Köszöntöm legújabb feliratkozómat! :) Már négyen vagyunk!
Szép decembert és Adventet:
Carlie Verna

Suzanne Elfleda

Az út csöndben telt. Egyikünk sem szólt egy szót sem, igazi kínos csönd volt. Legalábbis nekem biztosan. Tudtam,hogy akkor nem rólam volt szó, nem az én ábrándomról. Nem várhattam tőle, hogy felszabadultan csevegjen el velem. Vitázott bennem a szerelmes és a bölcs Suzanne, ám akkor még nem tudhattam, hogy nem csak fölöttem csapkodtak zavaros hullámok.
   Sokszor jártam már Steve otthonában, ismert engem a családja, de sosem éreztem annyira idegennek magam,mint akkor. A nagy kert,ahol mindig jókedv uralkodott, most kihalt volt, csak a ház őrzője feküdt otthonában, de mintha Ő is megérezte volna mi történt, csak csöndben szürcsölgette gondosan kikészített vizét.
Az ajtó hirtelen kicsapódott, és egy pöttöm, barna hajú kislány robogott ki, és egyenesen bátyja karjaiba ugrott.
- Steve! Képzeld! Kira elvitt engem cirkuszba!- Cathleen arca ki volt virulva, nyoma sem volt szomorúságnak.
      Testvére gyengéden simított végig arcán, majd értetlen tekintettel nézett a legnagyobb Dawsonra, Kirára, aki az ajtófélfának támaszkodva állt. Onnan figyelt bennünket.
       Nem mondták el neki. Ez a Dawson család. Életük legnagyobb tragédiáját élik át, mégsem törik össze a gyermeki álmokat. Ő még csak gyerek! Nem kell szembesülnie a... Halállal. Hiszen Cathleen állt talán a legközelebb Matthew-hoz, a fiú teljesen elkényeztette Őt. Imádta a gyerekeket, emlékszem Steve mesélte mennyire boldog volt, amikor szülei bejelentették a kölyök érkezését.
        Megpróbált csevegni velem, amikor itt voltam náluk a szüleimmel mindig játszottunk együtt, rengeteget beszélgettünk. Nagyon szerettük egymást,de nem tudtam figyelni rá. Egyre csak Steve meggyötört arcát néztem, ahogy Kirával összesúgott,és rámemelte nővérével teljesen azonos szemét. Cathleen már csendesebbé vált, hiszen látta egyikünknek sem volt jó napja. Csodáltam Kira erejét, ahogy rezzenéstelenül festi húga körmeit, egyetlen könnycseppet sem ejtett közben. Majd később.
          Steve szobája ugyanolyan volt, mint mindig. Falai kék színben pompáztak, teljes harmóniában álltak a fenyőből készült bútorai. Sosem törekedett a ,,dizájnosságra", elegek voltak neki a letisztult felületek is.Valami mégis más volt. Lehuppant világos babzsákfotelére, arcát kezébe temette, úgy mondta:
- Ülj le Suzanne!